Szakmai beszámoló
XIV. Értékmentő Tábor Bakonybél
Nemzeti Kulturális Alap 504104/6785 (régi azonosító 106104/4292) számú pályázat
Ez évi táborunkat Bakonybélben tartottuk. A helyszín kiválasztása tudatos volt, hiszen nagy elődeink, a révkomáromi templomfestő mesterek is főleg a Balatontól északra dolgoztak.
Miután a 18. századi alkotások példaértékűek számunkra, ezekben kívántuk jobban elmélyedni a tábor alatt. Átvizsgáltuk Sóly, Vilonya, Seregélyes, Sárszentmihály, Alsóörs, Tök templomi örökségét, de a Duna-Tisza közi munkákat is górcső alá vettük: Szabadszállás,
Abony, Nagykőrös, Kiskunhalas. Ezeken kívül a „révkomáromi iskola” követőinek alkotásait is számba vettük: Megyaszó, Mezőcsát, Noszvaj, Kisgyőr, Radostyán. Méltán tartjuk a révkomáromi festő-asztalosok templomi munkáit a 18. század meghatározó alkotásoknak. A magas szintű szakmai tudás, rajzkészség követendő példa mindnyájunk számára, akik e területtel foglalkoznak.
A megpályázott összeghez képest kevesebb támogatást kaptunk, így némileg át kellett szerveznünk a programot, de így is sikerült tartalmas hetet szerveznünk.
A tábor első napján a találkozónk a sárszentmihályi református templomban volt, amelynek karzata szintén révkomáromi mű. A tiszteletes úr igen alaposan beszélt a templom történetéről, a karzat restaurálásáról. Délután fölkerestük Bakonybél tájházát, a játékgyűjteményt valamint a Cseh Tamás emlékkiállítást. Este egyeztetettük a terveket, ki mit fest, illetve Ament Éva tartott egy elemzést, felhívva a
figyelmet arra, mik a jellemző sajátosságok és azoknak milyen technikai megoldásaik vannak, majd levetítette a sólyi református templom rekonstrukciós munkájának dokumentációját. A munka rendben zajlott, a fölöttünk rajzó fecskék sem zavartak bennünket. Esténként
nagyokat sétáltunk, hiszen a görnyedés után mindenképp kellett valamiféle mozgás. Megnéztük a Szent Gellért kápolnát és a hozzá tartozó Szentkutat, valamint a kálváriát. Eredetileg Bikádi László, sólyi tiszteletest hívtuk volna a előadóként, de ő külföldre utazott,
így Eckert Anikó, restaurátort hívtuk, aki a sólyi református templom balusztrádját restaurálta, amely a teljes rekonstrukció színvilágát is meghatározta. Meglepetésvendégünk, Szőnyi András, restaurátor pedig a fa- és fémfelületek pótlásáról beszélt. Számos restauráláshoz
használandó anyag tulajdonságait, előnyeit is ismertette mindkét szakember. Egy másik napon Törő Balázs, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzkutatója volt a vendégünk, aki a múzeum bútorgyűjteményét mutatta be. Kifejezetten a festett bútorokra fókuszált, sok-sok fotóval illusztrálva mondandóját. Izgalmas volt neki is, nekünk is, hogy be tudtunk azonosítani egy ládát és egy komódot a múzeum gyűjteményéből, mely ismeretlen tájegységként szerepelt eddig. Az erős napsütés miatt az egyik jól besötétíthető szobába
szorultunk, hogy vetíteni tudjunk.
Ha már Bakonybélben voltunk, bejelentkeztünk a Szent Mauríciusz Monostorba, annak is a kézműves műhelyeibe. Anzelm testvér a fémes műhelyben művészettörténeti adalékkal dúsított bemutatót tartott. Az olasz származású Jákob testvér pedig az ikonfestő műhelyben kalauzolt el bennünket, de betekintettünk a könyvkötő műhelybe is. A füvesházba higéniai okok miatt nem léphettünk be, de a kiállításon így is teljes képet kaptunk. kilátogattunk a temetőbe is, ahol megdöbbentő volt az apácarend rengeteg sírja. ekkor tudtuk meg, hogy a monostor a rendek fölszámolása után idővel idősotthonként működött, ahol különösen egyházi személyek találtak otthonra.
Utolsó estére egy kései imaórára is meghívott Izsák perjel úr, ami egészen magával ragadó volt azok számára is, akik nem gyakorolják vallásukat. Búcsúzóul áldást pedig felekezettől függetlenül mindenki kapott.
A szállásunk a Szentkereszty Vendégházban volt, ami egy igen jó választás volt, hiszen a kánikulában kifejezetten üdítő volt a lovarda hűvösében dolgozni. A szobák 2-4 ágyasak, de néhányan sátraztak is. Így 27 fő tudott részt venni a táborban. A vendégház tulajdonosa
nagyon kedvesen megtámogatta a táborunkat, mert a sátorban lakókért nem kért szállásköltséget, és a lovardát is ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre, ezért mi fölajánlottunk a Vendégháznak 4 db kazettát, amit valószínűleg dekorációnak fog majd használni.
Az étkezés a helyi Vadszőlő étteremben zajlott, de a költségek kipótolásához 3 napon bográcsoztunk, a 2 fő laktózérzékeny résztvevő viszont maga oldotta meg az étkezést. A reggelit és vacsorát mindenki „batyus” hidegétkezéssel, privát oldottuk meg.
Az elmélyült munka tovább segítette a haladó bútorfestők ismereteit. Ezúttal nem „pusztán” szakmai tudással, de bőséges lelki táplálékkal is gazdagodtunk.
Köszönjük a Nemzeti Kulturális Alap komoly segítségét!
