V. Almárium tábor – ahogy én láttam
2025. június végén – július elején zajlott az ötödik alkalommal megrendezett Almárium tábor, Kiscsőszön. A résztvevők Vajdaságból, Kárpátaljáról, Erdélyből és Magyarország számos részéről érkeztek, a népművészet különféle területeit képviselve, a kézművestől a mesemondón át a táncosig. Detre Mikolttal együtt képviseltük az Iharos Népművészeti Egyesületet a táborban.
Ezúttal a közösség témája köré épült a hét – természetesen a népművészet oldaláról megközelítve. A hét során a résztvevők is közösséggé kovácsolódtak, ahogy számos program során megosztottuk élményeinket, kérdéseinket, tapasztalatainkat. A táborban nem csak az egymást követő előadásokat hallgattunk végig gépiesen, hanem közösen gondolkodtunk: az intézményesülés kihívásairól, a generációk közötti kapcsolódásról, az identitásról és arról, hogy mit kezdünk ma a hagyománnyal, illetve a közösség fogalmát többféle módon értelmeztük. Mindeközben volt többféle mese, ének, tánc, alkotás.
Hétfőn mozgásos játékokkal hangolódtunk egymásra, majd Beke Márton gondolatai adtak történeti és társadalmi keretet a témához. Este pedig mesével és vetélkedővel zártuk a napot.
Kedden az intézményesülés kérdéseit jártuk körül: volt szó a kézművesség közösségformáló erejéről, saját világot is építettünk közösen, délután pedig jó gyakorlatokat, elgondolkodtató példákat hallgattunk meg – végül pedig kerekasztal-beszélgetésben folytattunk eszmecserét. Az estét ezúttal is mesekocsma zárta, ismét derűs hangulattal.
Szerdán a generációk közötti kapcsolatok kerültek fókuszba: hogyan adjuk át élményszerűen a tudást a gyerekeknek? Mit jelent a közös meseóvoda? Hogyan lehet a népdal vagy a hagyomány újra élettel teli? Az esti dokumentumfilm és a hozzá kapcsolódó beszélgetés is ezt a témát mélyítette tovább.
Csütörtökön a műhelyfoglalkozásoké volt a terep – mindenki belekóstolhatott valamibe, legyen az nemezelés, sashiko-varrás, mozgásfejlesztés, logikai játék vagy néptánc progresszív megközelítésben. A nap elején Janku Anna izgalmas előadása adott elméleti keretet a néptáncos közösségek alakulásáról, ezután Népművészeti Jelentésről beszélgettünk Both Miklóssal, a Hagyományok Háza főigazgatójával. (A tábor presztízsét jól mutatja az ő személyes látogatása.) Délután viszont már saját kezeinkkel, testünkkel, ötleteinkkel dolgoztunk. Az este a Sárarany zenekar muzsikájával és közös tánccal, énekléssel záródott.
Pénteken az identitás témájához kapcsolódó előadások és beszélgetések következtek, többek közt az örökségesítés fogalmát is kórul jártuk. Szó volt arról is, hogyan lehet nemzetközi pályázatokon keresztül szélesíteni a közösségek lehetőségeit. A napot és a hetet egy meleg hangulatú közös visszatekintéssel zártuk. A táborzáró estéből természetesen a mese és az Almárium Mozi sem maradhatott ki.
Az V. Almárium tábor nem csak a népművészetről szólt, hanem arról is, hogyan vagyunk együtt – alkotva, tanulva, kérdezve, figyelve egymásra. Egy hét alatt egy szakmai-tudásközösség formálódott, amelyből én is, de minden résztvevő feltöltődve, inspirálódva, új kapcsolatokkal és célkitűzésekkel térhetett haza.
A magam részéről nagyon sok értékes emberrel ismerkedtem meg, emellett a nyitott kérdéseimre (pl. mi kell ahhoz, hogy egy közösség életben maradjon, fejlődjön?; a szervezeti keretek hogyan hatnak a közösségekre?) több hasznos választ is kaptam, és egyben több új kérdés (pl. globális/lokális válaszok és a hagyomány egyensúlya) is megnyílt. Azt hiszem ez így természetes. Kiscsősz teljesen elvarázsolt – a nyugalom szigete és az aktív feltöltődés keveréke volt számomra.
Köszönet a lehetőségért.
Surányi Korvin Tamás
